KÁTÉ
Evangélikus keresztyén hitünk rövid összefoglalása
36
A keresztség jelentősége
A
keresztségben Krisztus halálának és feltámadásának részeseivé válunk.
Isten Fia meghalt értünk, és a halál feletti győzelme által mi
is megkaphatjuk az új élet ajándékát.
A
keresztség arra kötelez bennünket, hogy egyedül
Krisztusban bízzunk, és példamutatása szerint éljünk. Mégis
mindennap be kell vallanunk, hogy megújult énünk mellett bennünk
él önző régi énünk, mely el akar vonni Isten közelségétől.
A
keresztség egyszeri ajándéka egész életünkre szól. A
keresztségben kapott szövetség akkor is szilárd, ha hitünk
ingadozik. Ha ráhagyatkozunk a keresztségben kapott kegyelemre, nem a
magunk erejére kell támaszkodnunk, amikor egyre közelebb akarunk
jutni Istenhez, mert a Szentlélek az, aki mindennap kigyomlálja
belőlünk az önzést, új hitet és szeretetet ébreszt bennünk.
A keresztség bátorságot ad nekünk az élethez és a halálhoz
egyaránt.
- Vagy
nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk,
az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis
eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus
feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben
járjunk. (Róm 6,3-4)
- Járuljatok
azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve
megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták
tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk;
mert hű az, aki ígéretet tett. (Zsid 10,22-23)
Mit jelent ez a
keresztvízbe merítés? - Felelet: |
Azt jelenti, hogy a bennünk
levő régi embernek a naponkénti bűnbánattól és megtéréstől vízbe kell
fulladnia, és meghalnia minden bűnével és gonosz kívánságával együtt,
és viszont naponként új embernek kell előjönnie és feltámadnia,
hogy Isten előtt igazságban és tisztaságban örökké éljen. |
Hol van ez megírva? -
Felelet: |
Szent Pál a Rómabeliekhez írt
levelének hatodik részében ezt mondja: „a keresztség által
ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus
feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben
járjunk.” |
Luther: Kis káté |
|