KÁTÉ

Evangélikus keresztyén hitünk rövid összefoglalása

26

Első kérés

szenteltessék meg a te neved,

Imádságunkban a szent Isten felé közeledünk. Az imádság nem két egyenrangú fél beszélgetése, hanem a kicsiny ember alázatos odafordulása a hatalmas és szent Isten felé.

Isten neve azt fejezi ki, hogy kibe vetjük bizalmunkat, és ki a mi Istenünk. Nem az ismeretlen, sorsszerű erőkben hiszünk, hanem a személyes Istenben, aki kijelenti magát, és akivel hit által kapcsolatba kerülhetünk.

Mivel Isten szent, az ő neve is szent. Isten nevének megszentelése azt jelenti, hogy mindenben Istent dicsérjük, és hálával fogadjuk mindazt, amit értünk tett.

Isten szentsége arra kötelez bennünket, hogy az ő Igéje szerint higgyünk és éljünk. Mivel már a keresztségünk is a Szentháromság Isten nevében történt, az egész életünknek is Isten dicsőségét kell szolgálnia. Az Úrtól tanult imádságban azt kérjük, hogy Isten maga irányítsa beszédünket és cselekedeteinket, és az ő neve minden nép között megszentelődjék.

• Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2Móz 20,7)

• Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak. (Ézs 42,8)

• Az angyal ezt mondta: „Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” (Mt 1,21)

• Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készek mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. (1Pt 3,15)