KÁTÉ

Evangélikus keresztyén hitünk rövid összefoglalása

9

Kilencedik parancsolat

Ne kívánd felebarátod házát!

A kilencedik és a tizedik parancsolat jó példa arra, hogy a szeretet törvénye és az önzés hatalma meddig terjed. Ezekben a parancsolatokban a korábban mondottak egészülnek ki. Isten ismeri a mi titkos gondolatainkat, és vágyainkra is kiterjeszti parancsolatát.

Védenünk és óvnunk kell embertársainkat még akkor is, ha ez saját érdekünket sérti. Isten megtiltja, hogy mások kárán előnyökhöz jussunk, még ha eszközeink nem is ütköznek a törvényekbe.

A parancsolatok arra irányítanak bennünket, hogy akkor is jót tegyünk, ha arra a társadalom törvényei nem késztetnek. A parancsolatok legbensőbb világunk felé fordítanak minket, és cselekedeteink legmélyebb indítóokait tárják fel.

A másik tulajdona iránt érzett irigység és annak megszerzése iránti vágy - akár láthatóan, akár a szív rejtett gondolataként - mindig az Isten iránti bizalmatlanság kifejeződése. Isten azt akarja, hogy csak benne bízzunk, és tőle várjunk minden jót az életünkben.

• Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! Megkívánják a mezőket, és elrabolják, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát. (Mik 2,1-2)

• Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” (Róm 7,7)