KÁTÉ
Evangélikus keresztyén hitünk rövid összefoglalása
6
Hatodik parancsolat
Ne paráználkodj!
Isten
az embert férfivá és nővé teremtette. A szexualitás Isten teremtő
munkájának a része. Az a célja, hogy a férfi és a nő közötti
kapcsolat létrejöttét és fennmaradását szolgálja. A házastársi
kötelékben egymásnak örömet szerezhetünk,
megtanulhatjuk a szolgáló szeretetet, és új nemzedéket nevelhetünk
fel.
A
házastársi kötelék a családi élet alapköve. A házassági
szövetségnek súlyt és biztonságot ad annak nyilvános vállalása
és a polgári törvények szerinti megerősítése. Az egész életen át
tartó házasságban tud leginkább megvalósulni a férfi és a nő Isten
szerinti kapcsolata.
A
házastársi kapcsolat védelmének kötelezettsége nemcsak az ember
saját házasságára vonatkozik, hanem az embertársáéra is. Ez a
parancsolat az ember egész életére érvényes. A szeretet és a
felelősség nélküli szexualitás rabszolgává teszi az embert, és
megkárosítja úgy önmagát, mint a másikat.
A
házasságtörés a legmélyebb emberi kapcsolatokat sebzi meg, és
megingatja az élet alapjait. A házaspárok egymás iránti
megbocsátásának képessége és az egymáshoz tartozás vágya azonban a
legsötétebb zsákutcákból is kivezethet párokat. A házasság
teljes kudarca váláshoz is vezethet.
Egy
új házastársi kapcsolat felőli döntés felelősségteljes és
komoly. Ennek az elhatározásnak a nyilvánossá tétele Isten és emberek
előtt nemcsak szilárd elhatározást igényel, hanem kegyelmet és
bűnbocsánatot is.
- Mire
is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől.
Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban
elvett feleségetekhez! (Mal 2,15)
- Mert
a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az
Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten
egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit
tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza. (Mk
10,6-9)
Ne paráználkodj! |
Mit jelent ez? - Felelet: |
Istent félnünk és
szeretnünk kell, hogy tisztán és szemérmesen beszéljünk és
cselekedjünk, és hogy hitvestársát mindenki szeresse és
megbecsülje. |
Luther: Kis káté |
|