KÁTÉ

Evangélikus keresztyén hitünk rövid összefoglalása

2

Második parancsolat

Ne vedd hiába Istened nevét!

Isten neve arra emlékeztet bennünket, hogy kicsoda ő, és mit akar tőlünk. Az ő neve egyszerre ébreszt bennünk nyugtalanságot és kimondhatatlan vágyakozást. Minden nehézségünkben Isten felé kell fordulnunk, mert tőle várhatjuk a segítséget. Isten ígérete szerint meghallgat bennünket, ha bizalommal hívjuk az ő nevét.

Isten neve szent. Akkor szólítjuk meg helyesen, ha imádságba foglaljuk nevét, dicsőítjük őt, és hálát adunk neki. Így tehetünk bizonyságot arról, hogy ő az egyetlen Istenünk.

Isten nevét káromoljuk, amikor az ő nevében vagy rá hivatkozva saját érdekeinket helyezzük előtérbe, vagy elnyomjuk embertársainkat. Isten nevének gúnyolása azt jelenti, hogy őt semmibe vesszük, és tudatosan elfordulunk tőle.

• Az Urat, a te Istenedet féld, és őt szolgáld, az ő nevére esküdj! (5Móz 6,13)

• Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” (2Tim 2,19)