KÁTÉ

Evangélikus keresztyén hitünk rövid összefoglalása

23

a test feltámadását

A halál pillanatában meg kell válnunk attól a földi élettől, amit Istentől kaptunk. Ekkor úgy tűnik, mintha a gonosz pusztító hatalma felülkerekedne rajtunk. A testünk elporlad, de a lelkünk várja a feltámadás napját, amikor élők és holtak megállnak Isten ítélőszéke előtt.

A Krisztusban bízó számára a halál kaput jelent az eljövendő életre. Bizalommal ráhagyatkozhatunk a mennyei Atyára, mert Krisztus már legyőzte a halált. Isten Fia előttünk már feltámadt a halottak közül. Mi is új, halhatatlan testet kapunk, amilyen Jézus feltámadott teste volt. Így válik bennünk is teljessé Isten teremtő akarata.

• Jézus mondja: „Eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” (Jn 5,28-29)

• Amit elvetsz, azzal nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét. De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet. Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Ha van érzéki test, van lelki test is. (1Kor 15,37-38.42-44 )

• Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. (1Thessz 4,13-14)